Dolgoznak a cipészek, csattog a kalapács,
Lent a boltban megrendelők várják a kész munkát.
Zúg a gép, zúg a gép, csiszol a dolgozó,
A másik oldalon meg: folyik a tüzödei meló.
Rádió reccsen, csiszológép csöndben,
Kávészünet kezdődik a cipészdében.
Kávét szürcsöl, kávét szürcsöl, iszik kicsit csendben,
Pihenteti kezét, agyát egy pár mesterember.
Süt a nap, fúj a szél, felhő közeleg,
A mesterember szeme ki-ki tévelyeg.
Havazik, havazik, kint már jön a hideg,
A suszter megnyugszik: Bent melegebb…
Vissza a munkához, itt az ideje,
Meg kell élni pajtás, (ez itt a kenyere).
Megy a meló, megy a meló, ismét csak a munka,
Visszatér messziről a jóember gondolata.
Megalkuvás? Kibékülés a sorssal?
Dolgozik a melós, kaptafa koppan.
Teszi a dolgát, teszi a dolgát a sok szorgos kéz,
A megélhetés manapság igencsak nehéz.
Aki dolgozik, rossz ember nem lehet,
Állapítom meg a kaptafásban: Neked.
Dolgozom már, dolgozom már én is,
Vége lett e versnek és a kávészünetnek is.
